Sheryl Sandberg – Dobd be magad című HVG  (2013) könyvének az Üljünk oda az asztalhoz című fejezete ihlette ezt az írásomat, amit tiszta szívből ajánlok minden hölgynek, aki valaha is küzdött önbizalomhiánnyal!

 

Még korábban kezdtem el olvasni ezt a könyvet, de jó ideje már, hogy félbehagytam. Elő szokott ilyesmi fordulni velem, hogy egy új könyvet veszek elő, vagy csak időszakosan elveszítem az érdeklődésemet iránta, esetleg nincs időm folytatni.

 

De egy ideje már kacsintgat nekem újra a könyvespolcról ez a kötet és most le is vettem, hogy egy igen elgondolkodtató témát dolgozzak fel a segítségével. Ez pedig nem más, mint, hogy nőként miért vonulunk sokszor háttérbe és engedjük át a teret a férfiaknak? Persze, tisztelet a kivételnek, mert ez sem igaz mindenkire, de az elmúlt hét és fél évben, mióta egy multinacionális vállalatnál dolgozok számtalan példát láttam rá és sajnos jómagam is – főleg kezdőként – sokszor cselekedtem így automatikusan.

 

Ez a kérdéskör engem személy szerint nagyon megérintett, hiszen én is sokszor húzódtam háttérbe különböző szituációkban annak ellenére, hogy alapvetően eléggé nyitott, közvetlen és ambiciózus embernek tartom magamat és ezt is igyekszem közvetíteni kifelé a környezetemben. Az önbizalmammal viszont mindig is gondok voltak, habár az utóbbi időben már tudatosan sokat fejlesztettem rajta. A hozzám közel állók véleménye és visszaigazolása viszont mind a mai napig nagyon fontos nekem, még akkor is ha alapvetően tudom azt, hogy amit csinálok az jó, vagy legalábbis jó irányba tartok.

 

De vajon miért lehet így, hogy szándékosan a háttérbe húzódunk egy olyan szituációban, amikor inkább előre kéne, hogy lépjünk egyet?

 

Véleményem szerint részben biztosan hatással van rá a nők és férfiak közötti egyenlőtlenség, amit nőként még mind a mai napig tapasztalhatunk az élet különböző területein. Bár e tekintetben az én életemet egy pozitív példa határozta meg, Apukám rengeteget segített a háztartásban és a gyermeknevelésben Anyukámnak, aki pedig erőn felül dolgozott hosszú évtizedeken keresztül, hogy nekünk mindenünk meglegyen. De például mind a mai napig erősen él bennem az a kisebbségi érzés, amit még a középiskolában tápláltak belém angol órákon (persze nem gondolom, hogy szándékosan vagy tudatosan tették volna) miszerint a gyengébb csoportba tartozom és azon belül is a kevésbé tehetségesek közé. Ennek máig érzem a negatív hatásait, ugyanis hiába angolul dolgozom napi szinten, ha angolul kell prezentálnom sok ember előtt, még mindig görcsbe rándul a gyomrom. Ugyanakkor most már tudatosan keresem az alkalmat arra, hogy ilyen szituációba kerülhessek, pontosan azért, hogy gyakorlatot szerezzek ezen a területen is, mert hiszem, hogy ezáltal fogom tudni legyőzni a fejemben létező gátakat.

 

Te miben érzed azt, hogy hátrányban vagy másokkal szemben? 

 

Azért is hoztam fel ezt a témát, mert úgy gondolom, hogy sok nő küzd hasonló gátlásokkal…, emiatt fontosnak éreztem, hogy megnyugtassalak, nem vagy egyedül! Legyen szó akár egy kis túlsúlyról, akár valamilyen képzelt hiányosságról, akár csak arról, hogy úgy érzed, az élet egy bizonyos területén nem megfelelően teljesítesz, vagy lehetnél jobb is valamiben.

 

Sok nőtársam, (persze ismét tisztelet a kivételnek, akinek nincsen ezzel gondja) és én is azon dolgozom, hogy minél gyorsabban és könnyebben vessem le magamról ezeket a gátlásokat és lehetőleg úgy, hogy a környezetem észre se vegye, hogy valamilyen problémával küzdök vagy küzdöttem korábban. Igyekszem építeni az önbizalmamat azzal, hogy folyamatosan apróbb célokat tűzök ki magam elé és ha azokat elértem, egy pillanatig megállok, hogy megveregessem képzeletben a saját vállamat, hogy igen, ezt is megcsináltam, mert képes vagyok rá! Felelevenítem azokat a szituációkat, amikor sikerrel oldottam meg egy olyan feladatot, amit amúgy mumusnak tekintenék és ezekből építkezem tovább.

 

Véleményem szerint a legfontosabb, hogy egy adódó alkalomra sosem szabad nemet mondani, még akkor sem, ha elsőre ijesztőnek tűnik és ki kell lépnünk a komfortzónánkból a teljesítéséhez. Hinnünk kell abban, hogy meg tudjuk csinálni és emlékezni arra, hogy mi nőként, sokszor sokkal inkább küzdünk a belső démonjainkkal, mint a férfiak és ezzel rendszerint saját magunkat hozzuk lépéshátrányba akarva, akaratlanul.

 

Támogasd magadat azzal, hogy elhiszed, Te is ugyanolyan jó és értékes vagy!!!

 

Oszd meg a cikket barátnőiddel, ha úgy gondolod, hogy nekik is segítene az önbizalmuk fejlesztésében!