A minap mutatott néhány videót a párom a Youtubeon, ahol különböző mesteremberek készítettek mindenféle árut. Volt bőrműves és ötvös is… Gyönyörű, részletgazdag munkáik voltak, igazán magas minőségben és annak megfelelő áron is.

A videókban lépésről-lépésre bemutatták az adott tárgy készítését és külön felhívták a figyelmet arra, hogy mikor, mit rontottak el és azt hogyan lehet kijavítani.

Hogy ebből számomra mi volt a tanulság?

 

Az, hogy nem attól leszek én jobb, vagy szerethetőbb, ha mindent elsőre tökéletesen megcsinálok.

 

Sőt!!!

 

Éppen most dolgozom egy nagyon kedves barátnőm esküvői pénzátadó Élménykártyáján és hiába volt meg a lap alap koncepciója, egyeztettünk többször is a részletekről, mégis több verziót is csináltam (ahogyan a képen is láthatjátok), mire nagyjából összeállt a kívánt elképzelés.

Sokszor fordul elő velem, hogy alkotás közben valami nem úgy sikerül, mint ahogyan elterveztem, esetleg többször is átvariálok egy lapon valamit. Ha új technikát vagy új eszközt próbálok ki, az első próba ritkán sikerül számomra tökéletesre.

 

Emiatt azt gondolom, hogy ha felvállalom, hogy nem vagyok tökéletes, sokszor bukok el, de onnan mindig felállok és továbbmegyek, ezáltal fejlődve tovább, azzal sokkal inkább tűnök valódi emberi lénynek, mintsem valami szuper, de megfoghatatlan alaknak, akivel nem lehet azonosulni.

 

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, hogy oszd meg a szeretteiddel is és ha szeretnél további érdekes információkat, hasznos tartalmakat olvasni, kövesd a Facebook oldalamat is az alábbi linken.

 

Élménykártyád Facebook oldala